Karnyújtásnyira a jóga
S vajon tettem-e tettem,
Melyben fittebb is lettem,
Vagy csupán a pózban ámulok?
Miközben minden pózt már unok
Ebben a testben.
El nem estem mérlegállás közben,
Sokszor próbáltam, de kösz, nem.
Hozzám közel inkább áll egy óda,
Vagy rímel rám a vers, mintsem a jóga
Ebben a testben.
Ez esetben meghagyom másnak,
Kitartanak a kifogások: ott a másnap.
Melyben én elveszem sokszor,
De én voltam rossz helyen, rosszkor
Ebben a testben.
Ma reggel korán keltem, mert valami inspiráló gondolat lüktetett bennem, hogy foglalkoznom kellene kicsit a testemmel. Néha megesik, hogy hívást érzek egy alapos átmozgatásra, de ma valami más történt – a kifogás győzött: inkább írok. Igaz, ez csak az agytekervényeimet mozgatja át, de hát az is valami. Írtam, mert nem tudtam ellenállni a gondolatok áramlásának; a rímek csak úgy jöttek maguktól, avagy jöttek, mint a fene. 😅
Így született meg ez a vers, amely a test és szellem kihívásainak furcsa elegyét adja vissza. A versből hamarosan dal is lett. Ezúttal nem volt mellettem segítség, mint legutóbb a Szél projekt kapcsán, ezért a mesterséges intelligenciához fordultam (bár a mai napig fenntartásokkal kezelem ezt). Így született meg a zenés változat. Fogadjátok ezt egyelőre DEMO verzióként, amíg egy valódi emberi tünemény újraénekli majd.
Share this post